2010. december 18. 13:38
„Miért nem boldogságra hivatott leginkább a papírra vetett szó? Léte-zik máshol a világban még ekkora hőingadozás az emberi lélekben, agyban, mint itt, a Duna és a Tisza mentén? S vajon a bús magyar be-tegség mindenkit megfertőz, aki a Kárpát-medencében születik? – Ez a kérdés nekem azért volt mindig szívszorító, mert bármi legyen a he-lyes válasz, máig nincs rá hatásos ellenszer a motyómban. Csak ez a tétova két sor: ott nem szabadna soha sírni / hol nincs kéz a könnyet lesimítni…” – írja új könyvének legelején a gyomai születésű kecs-keméti újságíró, Koloh Elek, aki válogatott verseihez és dalszövegei-hez egy szépprózai „receptet” mellékel vallomáskötetében. Rendha-gyó vállalkozás ez a könyv több tekintetben is. Egyrészt kevés költő adott élethelyzeti, élettörténeti magyarázatot még eddig verseihez, hagyva munkát az irodalomtörténészeknek is. Másrészt egy újságírói-közéleti életutat kevesen mutattak még be úgy, hogy saját költészetü-ket hívták volna hozzá segítségül. Rendhagyónak tűnik mostanában az a fajta igényes nyelvezet, irodalmi stílus is egy újságíró tollából, amit Koloh Elek ebben a kötetében produkál, illetve: amit Bács-Kiskun média világában máig képvisel.
Részletek