A kiengesztelődés közösségi érdek
A megbocsátás, a kiengesztelődés és az összefogás fontosságára figyelmeztette Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, az erdélyi gyerekek gyámolítójaként ismert jeles egyházfi a kecskeméti Nagytemplomban összegyűlt hallgatóságot március 30-i prédikációjában. Az atya szerint a Kárpát-medencei népek, így a magyarság jövője szempontjából is döntő lehet a történelmi sérelmeken felülemelkedő összefogás.
Több száz hívő előtt celebrált szentmisét Kecskeméten Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány kezdeményezője, akinek karitatív tevékenysége révén mára több száz hányatott sorsú kiskorú nevelkedik a szervezet valamelyik otthonában.
A ferences rendbe még a Ceauşescu-diktatúra idején (titokban) jelentkező, majd - gyulafehérvári és esztergomi tanulmányokat követően - pappá 1989-ben szentelt Böjte atya az ószövetségi József és testvéreinek példázatát ajánlotta a népes hallgatóság figyelmébe, akik a múltban elkövetett sérelmek után nem azok boncolgatását tartották fontosnak, hanem képesek voltak egymást tiszta szívvel, szeretettel megölelni és elindítani a zsidó népet a kiengesztelődés útján.
- Ha kisebb családunk vagy nemzetünk fölött beborul az ég, akkor sincs más utunk; nem azt kell latolgatni, hogy ki mennyire hibás, melyik párt miben vétett, hanem meg kell fognunk egymás kezét, és alázattal, szeretettel, közösen kell elindulnunk - magyarázta a szerzetes, aki - egy másik, időben közelebbi történelmi analógiát említve - példaként utalt a honfoglalás kori magyar törzsek kompromisszumkészségére, s az Ópusztaszeren megkötött vérszerződésre.
Az egyén másik iránti felelősségéről, áldozatvállalásáról szólva Böjte atya Jézus szavait idézte fel: "Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket!" Majd a Megváltó örökérvényű intelmeivel összefüggésben a ferences szerzetes - a fény metaforáját emelve a mise központi elemévé - rámutatott, hogy a másik számára nyújtott segítség, támasz a közösség egészének érdekét szolgálja.
- Ha egy gyertya kialszik, nem az megoldás, hogy én is elfújom a gyertyát, hiszen így csak nagyobb lesz a sötétség. Éppen az lenne jó, hogy lángot tudjak adni a másiknak, hogy ő is égjen, ő is világítson. Ha valaki jót tesz közülünk, attól mindannyian jobbak leszünk. Ha valaki meggyújtja a gyertyáját, attól mindnyájunk számára nagyobb lesz a világosság. Adja az Isten, hogy a magunk fényéből, lángjából tudjunk adni a velünk együtt élő népeknek, nemzeteknek is; és ugyanígy a te lángodról, fényedről szomszédod, gyermeked is tudjon szeretet, meleget meríteni, hogy ő is tudjon égni, lobogni, világítani! - prédikálta az 1992-ben Dévára helyezett szerzetes, akinek nevét és tevékenységét mára nemcsak Romániában és Magyarországon, hanem Nyugat-Európában és a tengerentúlon is ismertség és elismerés övezi.
Amint azt Böjte atya levélben (lásd alább) is közölte a vasárnapi szentmisét a Wojtyla Barátság Központ sikeres építkezéséért mutatta be köszöntve az építkezés fővédnökét dr. Zombor Gábor polgármestert és Bárkányi Ernő érseki tanácsost, templomigazgatót.
"Szeretettel köszöntlek, igazán nagy dologba rángattatok bele, mert most itt vagyok Tusnádon, holnap esketem két kollégámat, utána indulok Dévára, éjjel Kecskemétre, és vasárnap estére haza is kellene jönnöm, mert jönnek kedves Ír támogatok. Ez az élet, de ezt az utat, az ottani szentmisét felajánlom a békés szeretetteljes Wojtilás építkezésért. Adja az Isten, hogy álmotok váljon valóra, mindenki örömére, cs. t. "