Relikviákon átívelő történelmi időutazás – Dr. Tomka Gábor előadása a Wojtyla Házban
Képgaléria
Tomka Gábor visszatekintett a korszakalkotó pillanatra, amikor gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-én nemes elhatározással úgy döntött: gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre” felajánlja. Az adományt uralkodói jóváhagyás is megerősítette, és bár az alapítólevél különböző elnevezéseket használt – Országos Múzeum, Nemzeti Könyvtár –, lényegében ezzel született meg a magyar nemzeti könyvtár, egyben múzeum gondolata.
József nádor indítványára az országgyűlés 1808-ban törvényt hozott a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításáról, melyhez a vármegyék áldozatkészsége biztosította az anyagi alapokat.
A múzeum első igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd 1812-ben kezdhette meg munkáját. Ekkoriban alakultak ki a fő gyűjteményi egységek: a könyvtár, a természettár és a régiségtár. Az állam 1813-ban megvásárolta a Batthyány családtól a mai múzeum telkét, ahová fokozatosan költöztették a gazdagodó kollekciót. Pollack Mihály klasszicista tervei alapján 1837 és 1847 között épült fel az az épület, amely ma is otthont ad a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
A létesítmény nem csupán gyűjtemények őrzője, hanem a magyar történelem aktív színhelye is volt. 1848. március 15-én a múzeum előtti tér a forradalom egyik ikonikus helyszínévé vált. Bár Petőfi Sándor nem itt szavalta el a Nemzeti dalt, ahogy sokan hiszik, viszont itt mondott lelkesítő beszédet. A későbbiekben népgyűlések sokasága zajlott a téren.
A múzeum falai között a 19. század második felében olyan neves tudósok tevékenykedtek, mint Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc. Az épületet 1926–27-ben teljes körűen felújították. A második világháború és az 1956-os forradalom során is megsérült az intézmény, de a gyűjtemény nagy része csodával határos módon megmenekült.
Dr. Tomka Gábor ismertetőjében külön kiemelte a múzeum néhány ikonikus kincsét. Ilyen a Samu néven ismert több százezer éves előember tarkócsontja, amely a legidősebb emberi maradvány hazánkban. A közönség érdeklődéssel hallgatta a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas, a törteli hun áldozati üst, vagy épp a Seuso-kincs és a szilágysomlyói aranylelet történetét.
Nemcsak régészeti, hanem történelmi relikviák is részei a múzeum páratlan kollekciójának: mint például Liszt Ferenc ajándéka – Beethoven egykori zongorája –, Görgei Artúr szablyája, gróf Batthyány Lajos átlőtt mellénye, valamint Sisi királyné merényletkor viselt fekete ruhája mind-mind a nemzeti emlékezet felbecsülhetetlen értékű ereklyéinek számítanak. A közelmúltból – megannyi más mellett – Antall József miniszterelnök töltőtolla is helyet kapott a múzeumi gyűjteményben.
