Szappanos István festőművész szakkörében készültek első stúdiumaim, ő vezetett rá az alkotás örömére, kedves természete, emberi tulajdonságai, az általa sugallt pedagógiai attitűd máig hatnak munkámra. Felsőfokú tanulmányaimnál százszorta többre tartom azokat a nyarakat, amelyeket a zebegényi Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola murális (freskó) osztályán tölthettem 1983 és 1994 között. A freskó osztályon végzett demonstrátori munkám már előkészítette mostani tanítási gyakorlatomat. Munkamódszerem a mai napig is a látvány, tapasztalati élmény alapján készülő akvarell, guache, a jobb vázlatokat tojástempera táblaképeken formálom újra. A zebegényi nyarakat a veránka szigeti ősz váltotta fel. 1996 óta a gemenci plein-air művésztelep állandó résztvevője vagyok. Folyamatos feltöltődést ad a környezet s a jó barátokkal való közös munka. E tapasztalatok nélkül szabadiskolai művészetpedagógiai munkám elképzelhetetlen lenne. Az oktatási rendszerre rótt terheket s az oktatás színvonalának szellemi-erkölcsi süllyedését látva a szabadiskolázásba távoztam. Jó döntés volt, jobb, mint egy főiskolai előléptetés. A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola rajz-festő osztályának tanára vagyok 1993-tól. Itt saját elképzeléseimet valósítom meg tanítványaimmal – vallott egy helyütt pályafutásáról Bruncsák András kecskeméti festőművész. Aki a festészeten túlmenően a szegények gyámolítását is kiemelt feladatának tekinti. Ennek adta tanúbizonyságát szombaton a Wojtyla Barátság Központban, ahol ebédadományával támogatta a népkonyha gondozottjainak létfenntartását, kiskaput nyitva ezzel a rászorultak visszailleszkedése előtt. A nélkülözők ma sült csirkemellfilét és burgonyapürét fogyaszthattak Bruncsák András jóvoltából. A vasárnapi hidegcsomagok dr. Bábel Balázs érsek adománya révén jutottak el az elesettekhez. (Fotók: Mátyus István – archív)
Részletek
