2008. szeptember 29. 13:39
Két dolgot elöljáróban, mielőtt belevágnék a médiás résbe(na jó , in medias res..). Köszönöm Bodolay Gézának, hogy megengedte, hogy még ajtónyitás előtt letehessem a táskámat a harmadik sorba.(Ezzel sajnos véget is ért azon dolgok felsorolása, melyet az este folyamán Bodolay Gézának megköszönhetek.) A másik, hogy már az előző „kritikámnál” komoly gondot jelentett számomra ,hogy egyéniségemnél fogva nagyon hatása alá tudok kerülni egy műnek, és ez sajnos ellenkező előjellel is „így működik”. Nyilvánvaló, hogy egy kritika sosem lehet objektív, annak legfeljebb a hírműsorokat hazudják, de már az sem igaz. Hát még akkor egy színházi darabról írt vélemény…
Részletek