- Az ember nem csak kenyérrel él, hanem Istentől való szavakkal is. Testi táplálékunk mellé lelkiekre úgyszintén szükségünk van. A keleti egyház vasárnap emlékezik meg Jézus tékozló fiúról szóló példázatáról, amely három magatartást mutat be. A kisebbik fiú örökségét kikérve úgy megy el az atyai háztól, mint aki soha nem kíván visszatérni; szakítani akar az egész életformával, amelyben felnevelték, efféle módon keresve a kibontakozás lehetőségét. Idővel elszegényedik, disznók mellé rendelik. Ott „magába száll”, viselt dolgait azok valóságos mivoltában látja, értékeli. Nyomorúságának tetőfokán lelkében katarzist él át, minek által elhatározza: hazatér. Nem vallja be vereségét, ám belátja: a nyomor volt az, ami megnyitotta szívét, szemét - igaz bűnbánattal tér meg az atyai házhoz. Mindannyian tékozló fiúk vagyunk - beleértve magamat is. Nem vesszük figyelembe Atyánk szeretetét, hanem inkább eltékozoljuk másfelé lelki-anyagi javainkat. A példázatbeli tékozló fiúnak azonban volt ereje visszafordulni az úton, amelyről időközben bebizonyosodott: sehová sem vezet. Atyja pedig visszafogadta őt. Velünk is így jár el a mi Atyánk - ha kérjük! Ezért köszönettel tartozunk Neki; és minden testi-lelki adományért, amit csak kapunk az életben - ki többet, ki kevesebbet, de függetlenül ettől mindig van okunk a hálaadásra. Akik itt ebédeket ajánlanak fel, nem sajátjukból adják, hiszen ezeket ők is kapták - odafentről! Tartsunk tehát bűnbánatot! - hangoztatta Borisz atya a Karol Wojtyla Barátság Központ ebédlőjében. A Szentháromság görögkeleti templom parókusát Molnár Zoltán intézményvezető mutatta be előzetesen a népkonyha gondozottainak. Az ortodox lelkipásztor végezetül segédkezett a Kecskeméti Görög Nemzetiségi Önkormányzat által felajánlott ebéd kiosztásában. Pénteken raguleves, krumplistészta és sütemény jutott a szegények asztalára. (Folytatás a képek után, fotók: Mátyus István)
Részletek
