Aggasztó ökológiai lábnyomok a természetben a Föld napján
Hazánk környezeti állapota bizonyos területeken javult az utóbbi években, például csökkent a víz- és az energiafelhasználás, a szén-dioxid-kibocsátás. Ennek ellenére a levegő sok helyen továbbra is kibírhatatlanul szennyezett, a szennyvíztisztítási mutatókkal sem igen dicsekedhetünk, állat- és növényállományunk is egyre kevésbé sokféle.
Nem tartozik a legnagyobbak közé, de a világátlagnál nagyobb Magyarország ökológiai lábnyoma. A kifejezést a nemzetközi Föld Napja Hálózat találta ki annak szemléltetésére, hogy egy adott közösség, állam lakosságarányosan mennyit használ fel glóbuszunk természeti erőforrásaiból (részletesen lásd cikkünket az 5. oldalon).
Noha ebből sokan főleg a városokban élők keveset érzékelnek, idehaza az utóbbi időben több területen (mezőgazdaság, ipar) mérséklődtek a környezeti terhek. Egyes nagy ipari üzemek bezárásával, illetve a vízdíjak emelkedésével az 1990-es évektől a vízfogyasztásban számottevő csökkenés tapasztalható. Vizekben egyébként jól, s mint azt a tiszai árvizek vagy a mostani mátrai esőzés mutatja (a mátrakeresztesi helyzetről lásd keretes írásunkat) időnként túl jól állunk. A Kárpát-medencén átfolyó évi 120 milliárd köbméter víz egy lakosra jutó értékével világelsők vagyunk. A folyók, tavak minősége viszont erősen változó.
Energiatakarékosabb ország
A GDP növekedése ellenére csökkenés mutatkozik az energiaigényekben is. Szakértők ezt az ipari szerkezetváltással, az energiafaló ágazatok leépülésével és a takarékosságra ösztönző energiaár-növekedéssel indokolják. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon viszonylag alacsony az egy főre jutó energiafelhasználás. Az Európai Unió valamennyi tagállamában magasabb ez az érték, olvasható a Központi Statisztikai Hivatal Magyarország környezetterhelési mutatóiról készült legfrissebb összeállításában.
Kedvező, hogy egyre magasabb a földgáz részaránya: az 1980-as 27,5 százalék helyett mára a lakosság fele földgázt használ. Szintén a pozitívumok közé tartozik az ipari légszennyezés mérséklődése. 1990 óta (elsősorban a hőerőművek átalakításának, néhány erősen szennyező nagyüzem bezárásának köszönhetően) a felére esett vissza a kén-dioxid-kibocsátás, az oldószerek felhasználásának csökkenésével, a halonok betiltásával a korábbiaknál jóval kevesebb illékony szerves vegyület, illetve ózonkárosító anyag képződik. Az utóbbi időben viszont lelassult a klímaváltozásért felelősnek tartott üvegházhatású szén-dioxid kibocsátásának csökkenése. A jelenlegi évi 55 millió tonna összmennyiség ismeretében biztos, hogy Magyarország tartani tudja Kiotóban tett vállalását, az üvegházhatású gázok 199092-es kibocsátási szintjének hatszázalékos csökkentését.
Három mázsa szemét fejenként
A mezőgazdasági tulajdonviszonyok átalakulása, az állami gazdaságok, sok termelőszövetkezet megszűnése vegyes környezeti hatásokkal járt. A műtrágya- és a szervestrágya-felhasználás csökkenésével romlott a talajok nitrogén- és foszformérlege (kevesebb a tápanyag a földekben), a növényvédőszer-felhasználás visszaesésével viszont kevesebb méreg jut a környezetbe.
Átmeneti csökkenés után az utóbbi években stagnál az ipari, ám némileg emelkedik a kommunális hulladékok mennyisége. Egy magyar évente átlagosan háromszáz kilogramm szemetet termel, ezzel Európában a középmezőnyben állunk, de területenként nagy a szórás. Mindez természetes: a hulladék mennyisége és összetétele jól tükrözi az adott ország ipari fejlődését, a lakosság életszínvonalát. Nem meglepő tehát, hogy nálunk is a városokban keletkezik a legtöbb kommunális hulladék, s ennek egy főre jutó mennyisége Budapest mellett a nyugati megyékben a legmagasabb. Noha már több mint húsz településen működik szelektív gyűjtés, hulladékhasznosításban messze az európai átlag mögött kullogunk.
Az uniós előírások értelmében Magyarországon is a következő évek egyik fontos feladata a hasznosítás arányának növelése. Az EU-előírások értelmében egyre kevesebb hulladékot szabad lerakni, folyamatosan növelni kell az újrafeldolgozott hulladék mennyiségét.
A legfőbb veszélyek
A pozitív tendenciák mellett negatívak is jelentkeznek. Az infrastrukturális beruházások dacára nem dicsekedhetünk a szennyvíz-csatornázási mutatóinkkal: 2003 végén csupán a települések 41,9 százalékán épült csatorna, és a lakások kevesebb mint hatvan százaléka kapcsolódott a hálózathoz. Elsősorban a városlakók életminősége romlik az autóforgalom növekedésével és a zöldterületek beépítésével. A több mint tízéves átlagéletkorú autóállomány felelős a helyenként már egészségkárosító légszennyezettségért. A beépített területek növekedésével párhuzamosan csökken a zöldfelületek nagysága, fogynak a fák. A védett területek bővülése, új nemzeti parkok alakulása ellenére a Kárpát-medencében is megállíthatatlannak tűnik a biológiai sokféleség fogyatkozása. Főleg az alacsonyabb rendű élőlények eltűnése gyors, de gerinces, sőt emlős fajok is vannak a veszélyeztetett, kihalás szélén álló állatok listáján, köztük a hiúz, a vidra, a rákosi vipera, a kerecsensólyom, a parlagi sas.
Forrás: MH online
