A Gong Rádió ügyvezető igazgatója, Tőzsér Judit amellett, hogy napjai döntő részét az ország harmadik legnagyobb kereskedelmi rádiójának irányításával tölti, évtizedek óta kiemelkedő hangsúlyt fektet a nehéz sorban élők megsegítésére. Erről és a kecskeméti Wojtyla Házhoz fűződő kapcsolatáról így beszélt az intézményben tett keddi látogatásakor: - Farkas P. Józseffel, a Karol Wojtyla Barátság Központ alapító igazgatójával unokatestvérek vagyunk. Együtt dolgoztunk, és ez a munkakapcsolat már évtizedek óta tart. Amikor Jóska, és felesége Jolika elkezdte üzemeltetni a Wojtyla Házat, akkor nyilván mi is a segítségükre siettünk – mind a szegények étkeztetése vonatkozásában, mind pedig a fenntartási költségeket illetően. Tudjuk, hogy az intézményben folyó tevékenység milyen nagy erőpróba. A mintegy százhúsz rászoruló mindennapi étkeztetése sok odafigyelést és megfeszített munkát igényel. Ezért gondoltuk, hogy a nehézsorsú emberek ellátásához mi is hozzájárulunk oly módon, hogy minden hónapban egy alkalommal ebédet biztosítunk számukra a Wojtyla Házban.
Érdeklődésünkre, hogy mi készteti a segítségnyújtásra, Tőzsér Judit így válaszolt: - Hoztuk magunkkal az adakozás szeretetét már a nagymamáinktól. Én személy szerint évtizedek óta adományozok. Amikor még nem volt a Wojtyla közösség, akkor más szegényeknek adtam. A Gong Rádió tizenkilenc éves működése alatt minden hozzánk beérkező levélre, segítségkérésre „ugrottunk” és segítettünk. Ebbe nyilván ugyanúgy beletartozik a Wojtyla Ház is. Jól tudjuk, hogy milyen helyek vannak és milyen körülmények között élnek emberek. Többször voltunk Mádon az ottani földcsuszamlás idején. Kamionszámra vittünk ruhákat oda. Most éppen Mátraverebélyre gyűjtünk, a mélyszegénységben élőknek. Többször hoztunk már a „Wojtylába” ruhákat. A Táncsics utcai hajléktalanszállón – amikor még üzemelt – minden évben ebédet adtunk. Rengeteg segélykérő levélre válaszolunk. Ha éppen klímát kér valaki, mert beteg a gyermeke – egy rákos kisgyermeknek kellett tiszta levegő – akkor klímát vettünk. Ha számítógépet kért egy rászoruló kislány, akkor számítógépet adtunk. Rendszeresen segítjük a szegényeket. Nem csak itt, hanem az ország minden pontján. Nagyszüleink arra tanítottak bennünket, hogy adjunk. Ezt hoztuk magunkkal. Ez bennünk van. Ez a mi örökségünk. Jóska is azért üzemelteti a Wojtyla Házat, mert segíteni akar. Az adakozás tehát nálunk családi hagyomány.
- Nem tudok elmenni olyan emberek mellett, akik kéregetnek – vette át a szót Tőzsér Benjáminné Jutka néni, Tőzsér Judit édesanyja. - Nem tudom megállni, hogy ne adjak nekik. Én nem bánom, hogy borra költik vagy másra. Nálunk ez tényleg családi hagyomány. Az anyukám is ilyen volt. A háború előtt élt mifelénk három-négy koldus. Édesanyám minden karácsonykor főzött nekik, és elvitték az ételt maguknak. Ez maradt meg bennünk, utódokban.
Tódor Norbert
Részletek
